Vissza a hétköznapokba (2006. április 8.)

A cikket egy ,,nemzetinek" mondott portál ,,Harmadik Út" fórumába  küldtem be, ahonnan pol.korrektség címén törölték. A mai napig nem értem, miért indít fórumot az, aki a sajátjától eltérő véleményt nem tűri. Az ott fórumozással eltöltött idő teljességgel elveszett csakúgy, mint az a bizonyos 2 millió 300 ezer szavazat...

Viszonylag keveset lehetett olvasni arról, konkrétan milyen lehet a jövő a választások után.

Minden politikai erő tudja, hogy tenni kell valamit az államcsőddel, mégpedig azonnal.

Jó, jó, de hogy jön ide a Harmadik Út?

A katasztrofális pénzügyi helyzetre több féle válasz létezik. A polgár számára a legfontosabb, hogy a majdani kormány kikkel fizetteti meg a költségvetés egyensúlyba billentését.

Az egyik válasz azt mondja, a pénzügyi helyzet csakis a mindenkori magyar kormány és a magyar emberek problémája, és nincs szükség arra, hogy ezt a rideg megközelítést kommunikációs eszközökkel kompenzálják.

A másik válasz lényegileg-anyagilag nem különbözik, ám némi kommunikációs kompenzációt igyekszik nyújtani a társadalmi béke fenntartása érdekében.

A harmadik (utas) válasz pedig a következő.

A Magyarországon letelepedett külföldi vállalatok ugyanúgy a magyar társadalom részei, mint bármelyikünk. Osztozniuk kell sorsunkban, együtt kell, hogy sírjanak és nevessenek velünk. Senki sem teheti meg, hogy csak a jót markolja ki magának. Az olcsó, de jól használható, ám érdekképviselettel nem rendelkező munkaerőt és a nem túl temperamentumos, könnyen manipulálható, és viszonylag fizetőképes fogyasztói tömeget. Tévedés ne essék, a legjobb az volna, ha nem kellene még 18%-os társasági adót sem szednünk, de akkor 30-50%-os szja-t sem!

Fél évi 19,5%-os társasági adótól az értéket teremteni idetelepültek nem menekülnének Kínába, a részvény- és ingatlanspekulánsokért meg nem kár.

Lánc, lánc, eszterlánc… (2006. április)

Ha hinni lehet a híradásoknak, majdnem kétmillió ember (hazánk lakosságának egyötöde!!!) vett részt a hét végi politikai nagygyűléseken. A regnáló ,,elit” nagygyűlésein.

Győzelmi mámor az egyik oldalon, magyarázkodás, hárítás és új gumicsont keresése a másikon. Itt tartunk, kedves testvéreim.

Eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha ez a tömeg, vagy legalábbis egy része a látszatintézkedések, a hümmögés és karok széttárása helyett valóti megoldást kezdett volna követelni a láncszavazásos csalás elkerülésére. Nem tették. Már megint nem tudták, mi volna a dolguk.

A házelnök kimondta: nincs több parlamenti ülés, a választási bizottság pedig látványosan hárította a témát. Demonstrálandó, hogy ,,azt teszünk veletek, amit akarunk. Tudjuk, hogy tudjátok. Na és, miazhogy! Helyben hagyjuk, nehogy a new york-i szavazók elbizonytalanodjanak. Csak nem képzelitek, hogy beáldozzuk ezt a klassz kis módszert! Ha elfogadjátok a győztest, jó. Ha ellenkeztek, mentek a CNN-re náci csőcseléknek, és persze minden marad a régiben. Négy évig mi lopunk, aztán meg csere. Minél gyanúsabb, annál jobb. Ahogy a protokollok is mondják, ugye...”

Az ,,elit” részéről megtörtént tehát a láncszavazás nyílt legitimációja. Négy évük lett volna, hogy a csalás lehetőségét magában hozdozó rendszeren jogszabállyal változtassanak. Persze nem nagyon akaródzott megválni a trükktől, ám időről időre beszédtémává vált, kezdeni kellett tehát vele valamit. Jött tehát a semmitmondás mesteri, szürrealista forgatókönyve. Nagy leleplezés, cáfolat, majd a cáfolat cáfolata. Illetékesség megállapításának színlelése, több megoldási javaslat és alternatíva felvázolása, majd ezek egyenkénti megsemmisítése, no meg a sajnálkozás az időhiány miatt. Az egész komédia célja, hogy az 1986 óta legegységesebb politikai oligarchia további regnálását megalapozza, port hintsen a tömegember szemébe, a gondolkodók előtt pedig világossá tegye: reménytelen minden ellenszegülés, az ,,elit” bármit megtehet, és bárminek az ellenkezőjét is.

Ezek után az egyetlen bölcs megoldás, ha azoknak szavazunk bizalmat, akik ebben a szégyenteljes döntéssorozatban és az azt megelőző leleplezési színjátékban nem vettek részt, országos szinten pedig szórólapra alig futja, nemhogy szavazatvásárlásra.

Elkezdődött (2006. március 28.)

A szerzőt (civil) ezen cikkéért ,,Fidesz-ellenes provokáció” címén a www.jobbik.net moderátora a regisztrált felhasználók közül törölte.

Elkezdődött. A végső, ,,D” szakaszba léptünk, kedves testvéreim. (Lásd lentebb az Éhséglázadási küszöbérték c. cikket!)

Néhány hónappal ezelőtt az éhséglázadási küszöbről, meg a minél többeket azon átlökni igyekvő elitről írtam ugyanitt. A tüntető, elégedetlenkedő tömegeket ugyanis aztán csőcseléknek bélyegezve szép simán bevezethető a nyílt diktatúra. Pedig a ,,csőcselék” pusztán a heti(!!!) 4%-os benzinár-növekedés, vagy a forint mesterséges meggyengítése miatt felfelé kúszó hiteltörlesztés miatt fejezi ki jogos elégedetlenségét.

A fenti intézkedések nem véletlenek, időzítésük gondos, professzionális előkészítés eredménye.

Ha sikerül nyílt ellenállást kicsiholniuk, felhatalmazást érezhetnek a ,,demokratikus államrend megdöntésére szervezkedők” elleni szigorú fellépésre.

Hazánkban államcsőd van. Akár bevallják, akár nem. Sokan pótköltségvetés szükségességét emlegetik, de pusztán egy törvénymódosítás nem oldja meg a problémákat, csak legalizálja a túlköltekezést.

Megszorítások lesznek tehát. Ezekről nemigen hallani mostanában, néhány kiszivárogtatott (vagy annak álcázott manipulatív?) információ kivételével.

A józan és jóhiszemű választópolgár most azt hiszi, hogy a kisebbik rosszra való szavazással elkerülheti azt, hogy vele fizettessék meg az elmúlt fél évszázad magánvagyonná konvertált közpénz-billióit. Ahhoz kétség sem fér, hogy ha a jelenlegiek maradnak, rövid úton végünk. A kétpártrendszer pedig csak meghosszabbítja a ,,demokráciának” csúfolt cirkuszi komédia agóniáját.

Az ,,elit” egységes, kedves testvéreim. 1986 óta nem volt ilyen egységes, mint ma. Az ,,időközi” szorítja az adóprést, árak ügyében régóta a lovak közt a gyeplő. A kisebbik rossz erre szervez nekik egy nagygyűlést, amit aztán lehet majd ,,náci csürhézni”. Példás összefogás!

A kétarcú egypártnak úgy kell most egy kis rendzavarás, mint egy falat kenyér. Megmaradni! Ez a jelszó. A hatalomvesztéssel nem járó kiútról ugyanis halvány fogalma sincs egyiküknek sem. Nem is lehet, mert ahhoz, hogy a nemzet egyszer végre jól járhasson, valakiknek nagyon rosszul kell járniuk.

Soha annyi provokatív mocskolódásnak nem lehettünk még tanúi, mint amennyiben részünk lesz a hét végi tömeggyűléseken. Már nem vagyok képes arra buzdítani, hogy méltósággal demonstráljatok.

Befejezésül álljon itt az elhíresült Bácsfi-ellenes tüntetésre készült plakátom szövege.

-------------------------

2006. április 1-2.

Ez nem a te tüntetésed!
Ugyanazok lesznek itt is, ott is.
Ugyanazok pénzelik ezt is, azt is.
Ne menj ingyen statisztának, hadd füstöljön a trükkasztal!
-------------------------
2x1= 1pártrendszer
A teljes elitváltás tán nem időszerű, de szükségszerű.

- civil -

Civil cikke a Kürt c. helyi , időszaki lapban. (2006 április)

,,Hallgass a szívedre....!(?)”

A jótékony feledés hamar garas nélkül hagyja az embert, ha nem elég óvatos.

Így jártak – járnak – azok a is, akik fél vagy akár egy egész évtized történéseit, megpróbáltatásait is hajlandók elfelejteni egy-egy hangzatos kampánymondat hallatán. Fél évszázad szenvedéseit pedig – hiteles tájékoztatás híján – nem is ismerhetik, csak távolról ,,csodálhatják” a haszonélvezők és utódaik vagyonát, életszínvonalát.

Egy hibás döntés azután hosszú időre meghatározza az egész közösség életét, nemcsak azokét, akik a döntéssel egyetértettek.

Vajon felelőssé tehetjük-e azokat, akik a húszezer forintos mézesmadzag, a barakk-nosztalgia, vagy a diktatúrával való riogatás hatására döntöttek – mint már tudjuk – rosszul?

Hibáztathatjuk-e azt, aki elhiszi a hazugságot, mert ő maga jóindulatú? Kárhoztathatjuk-e, aki megretten az erőszak említésétől, mert már átélte azt? Bűn-e nosztalgiával gondolni egy olyan korra, melyben – vélten vagy valósan, az eljövendő generációk számlájára – kiszámíthatóbb, nyugodtabb volt az élet?...

Javaslom, ne hibáztassuk megtévesztett polgártársainkat! Igyekezzünk inkább feltárni előttük a valóságot, hisz ez segíthet mindannyiunknak, hogy a jövőben ne hozzunk rossz döntéseket, mert ezek megint semmivé tehetik hosszú évek fáradságos munkáját.

Nézzük, milyen elvek vezetik az embert, amikor négy esztendőben egyetlen egyszer megkérdezik a véleményét arról, milyen jövőt szán a hazának, és benne önmagának, családjának!

Vannak, akik tántoríthatatlan meggyőződésből szavaznak ilyen, vagy olyan pártra. Ők azok, akiket más erők nem is nagyon igyekeznek magukhoz csalogatni. Tőlük csak azt kérhetjük, alaposan nézzék meg, hogy választott pártjuk önmeghatározása – elnevezése – és cselekedetei egyeznek-e egymással. A ,,szocialista” tényleg a javak igazságosabb elosztására, az egyenlőtlenségek kompenzálására törekszik-e, a ,,liberális” azon munkálkodik-e, hogy az egyén szabadsága (beleérteve a vallás-, a gondolat- és szólásszabadságot !) minél inkább kiteljesedjék, a ,,nemzeti” valóban a legszélesebb értelemben vett nemzet érdekeit tartja-e szem előtt, a ,,polgári” tesz-e valamit a valódi polgárság kialakulásának érdekében? Esetleg némelyek közülük csak kényszerűségből nevezik magukat ilyennek, vagy olyannak? Nem kétséges, rosszul venné ki magát például a ,,Szövetség a Deviánsok Jogaiért”, vagy a ,,Milliárdosok Pártja” elnevezés...

A másik választói csoportot azok képezik, akik – a jelen helyzetben – el sem mennének szavazni. Ez óriási hiba, ugyanis korunk tömegdemokráciájában a választások után már késő, a választó véleményére nemigen kíváncsiak, majd fél évtizeden keresztül a nevében, de nélküle döntenek, mások. Az egyetlen lehetőség, hogy akkor válasszunk, és jól válasszunk, amikor legalább megkérdeznek minket. Meglehet, hogy bizonyos politikai erőknek a kis részvétel jobb eredményt ígér, de az otthonmaradásra ösztönözni – akárcsak közvetve is – súlyos bűn a népképviselet ellen.

Az ókori Athénban büntették a közügyekben ,,közömbös”, állást nem foglaló polgárokat. Ma Magyarországon, aki nem megy el szavazni, önmagát, családját, és az egész közösséget bünteti!

Elérkeztünk az úgynevezett bizonytalanok csoportjához, ők az igazi célpontjai a választási kampánynak. Miben is bizonytalanok ők valójában? Abban, hogy szabad-e az állami vagyont lényegében ingyen magánszemélyek nevére íratni? Vagy abban, hogy az iskolában a tanulóknak valóságshow-kból kelljen-e vizsgázniuk, esetleg abban, hogy jelezhesse-e a tanár a szülőnek, hogy gyermeke kábítószerfogyasztó lett? Netán abban bizonytalanok, hogy Magyarország részt vegyen-e több ezer kilométerre tőlünk végrehajtott kétes legitimációjú katonai agressziókban? Nem! A tömegkommunikáció által bizonytalannak nevezett, illetve afelé sodort csoportok a fenti, konkrét kérdésekben nem bizonytalanok, csak esetleg nem tudják, melyik politikai erő jeleníti meg az ő egyértelmű értékválasztásukat.

Volt régen egy választási szlogen, mely így kezdődött: ,, Hallgass a szívedre, ....!”.

Meg ne próbáld, polgártárs! A szív könnyen becsapható és megcsalható. Patikamérlegen kimért, pontosan adagolt üzenetek áramlanak a tömegkommunikációból annak érdekében, hogy először bizonytalanná, majd becsaphatóvá tegyenek bennünket.

A végromlás elkerülése érdekében azt javaslom, mindeki szavazzon a zsebe szerint. Tekintse ezt egyfajta szerződésnek, üzleti kapcsolatnak önmaga és a politika világa között. Mennyit hagytak-hagynak a zsebemben? Ez az igazán fontos, nem az, hogy hány emberrel sikerül elhitetni, hogy jobban él ma, mint ennyi vagy annyi évvel ezelőtt.

Végkicsengéskeént a fenti – irodalmilag gyengécske – szlogen még tovább rontva így hangozhatna: Hallgass a zsebedre, ne szavazz ,,ezekre”!.

- civil -

Kvadrilliomos - Vetélkedő a jövőből

Kedves nézőink! Megkezdjük 2054. június 1-i játékunkat.

Kérem első kedves játékosunkat, válassza ki az itt látható kérdésekre a helyes válasz betűjelét.

1.      Melyik évben valósult meg Magyarországon a legendássá vált ,,felzárkózás Afrikához” program és melyik ország gazdaságát sikerült ekkor túlszárnyalnunk.

A) 2009 Kenya        B) 2008 Uganda        C) 2017 Szenegál        D) 2032 Tanzánia

2.      Melyik állam termeli a legtöbb Tokaji bort a világon ?

A) Kína        B) Románia        C) Szlovákia        D) Olaszország

3.      Hogyan nevezi a magyar gazdaságtörténet a 2002-2010-ig tartó időszakot? ,,A dübörögve szárnyaló ____ évtizede”

A) csuka                B) ruca              C) kutya        D) duma

4.      Ki volt a 2006 májusi budapesti éhséglázadás vezetője?

A) S. Béla, vagyonkezelő             B) K. Elemér bankigazgató      C) Z. István értékpapír-kereskedő        D) T. Dénes médiacézár

5.      Mikor, melyik egyezménnyel csatlakozott a korábbi Nagy Britannia az Amerikai Egyesült Államokhoz?

A) 2008 Honolulu                B) 2011 Teherán        C) 2020 Damaszkusz               D) 2012 Kabul

6.      Mióta és mivel büntethető Magyarországon az Al-Kaida terrorszervezet létének nyilvános tagadása?

A) 2007 óta, 2 évi fogházzal        B) 2008 óta, bizonytalan idejű fogvatartással Guantanamón   
C) 2009 óta, 3 év kényszermunkával                D) 2006 óta, kötelező átnevelő foglalkozásokkal

7.      Mikor bomlott fel az Európai Unió?

A) 2010        B) 2014        C) 2019        D) 2020

8.      Melyik az az üdítőital, melynek fogyasztását a magyarországi oktatási intézményekben kötelezővé tették, bár más államokban – állítólagos káros hatása miatt – már 2021-ben betiltották?

A) Koca Bólé B) Handa-Banda Gyanta        C) Kín-Lé         D) Dead Null

9.      Melyek a 2007 elején bevezetett Átfogó Alapfokú Oktatási Reform által létrejött új oktatási szakaszok?

A) 6 elemi + 2 felzárkóztató osztály        B) 2 diszlexia + 2 diszgráfia + 4 hiperaktivitás kezelő osztály        C) 3 általános + 5 valóságshow osztály        D) 2 bevezető + 2 alapfokú + 2 általános + 2 olvasástanító osztály

10.  Melyik a leggyakoribb női, illetve férfinév Magyarországon?

A) Dzsenifer, Márió     B) Cynthia, Ronaldo C) Gunilla, Thorsten D) Esmeralda, Dzsoni

-         Játékvezető úr, azt hiszem, sikerült döntötenem. Jelöljük meg a, ....., a.....

-         Hallgatom.

-         Most, ugye mindenképp meg kellene jelölni valamelyiket....de...

-         Tessék, csak bátran!

-         Talán jobb lenne ha inkább a kizárás felől közelíteném meg, nem? Akkor jelöljük meg a...., a....

Szívemből – sokunk szívéből – szól a fenti írás. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel apám már viszonylag érett, serdülő fejjel élte meg 1956-ot. Közületek sokaknak már nem tudtak, esetleg nem mertek mesélni az eseményekről. Mára pedig mintha jelentőségét vesztette volna az egész, nekünk az érettségin csak '45-ig voltak történelem tételeink. Megtörténhet, hogy magát a tantárgyat is eltörlik, tán sokak örömére...

Megtudni, hogy milyen volt az 1956-os magyar szabadságharc, ma már nehéz, de megérezni, látni azt, hogy milyen lehetett, igen egyszerű. Meglepő, de mindössze az  iraki helyzetet, tudósításokat kell figyelnünk. A párhuzam megdöbbentő és tragikus: a megszerezhető erőforrások (itt a szorgos, béketűrő, tehetséges munkaerő, ott az olajkincs) birtoklása érdekében a világ legerősebb hadserege a polgári lakosságot a legkisebb mértékben sem kímélve tart megszállás alatt egy független államot, a jóérzésű nemzetközi közvélemény tiltakozása ellenére. A megszállt állam lakosait kollektív bűnösökként kezelik, az idegen megszállás ellen küzdőket pedig köztörvényes bűnözőkként, terroristákként állítja be számos hírközlő eszköz.

Mansfeld Péter, Pongrátz Gergely és a többi mártír és forradalmár ezek szerint szimpla terrorista volt...(?)

A gondolkodó ember a tömegmédia üzeneteit – sajnálatos módon – csak kifinomult technikájú dekódolással képes megfejteni. Ezt a technikát az elNEMmúlt rendszerben többé-kevésbé mindenki elsajátította. Nemzeti tragédiánk része, hogy napjainkban is alkalmaznunk kell, de gyermekeink, tudatos felkészítés nélkül már védtelenül állanak az agymosással szemben.

Éhséglázadási küszöb - a társadalmi tűrőképesség próbája

Nem lesz radikális adóreform, tudhattuk meg ma reggel személyesen a pénzügyminisztertől. A dolog nem hatott az újdonság erejével, sem tartalmát, sem pedig a korábbi ígéretekhez való viszonyát tekintve. Akár azt is mondhatnánk, kicsi a hírértéke. Ennek kapcsán mégis fontos néhány társadalompolitikai-tömegmanipulációs kérdésre kitérnünk, mert ezek jelentősége messze túlmutat a fent említett kijelentésén.

A mellékelt ábra a társadalom rendelkezésére álló javakat és azok elosztását ábrázolja vázlatosan. Az átláthatóság kedvéért az összes forrást mindössze kétfelé osztottuk az ábrán, melyek közül az egyik a politikai elit és holdudvara kielégítéséhez szükséges hányad, a másik pedig a társadalom számára fennmaradó rész. Meg sem kíséreltük összegszerűen meghatározni az értékeket, mivel sok esetben nehéz megmondani, hogy az adott kiadási tételt valójában az ,,egészségünkre költöttük”, vagy a ,,gyógyszerlobbi zsebét gazdagította”. A hangsúlyt inkább az arányokra és a tendenciákra érdemes helyezni.

Az A-val jelzett szakasz prosperáló társadalomra utal, melyben az elit – jogosan – folytathat akár sikerpropagandát is, mivel az összes forrásból egyre kisebb, vagy legalább nem növekvő hányadot tesz zsebre amellett, hogy a társadalom számára fennmaradó rész is többszöröse az éhséglázadási küszöbértéknek.

A B szakasz válságjelenségeket mutat, melyek az összforrás csökkenéséből, és az elit egyre nagyobb részesedéséből olvashatunk ki. Amennyiben sikerül a gazdaságot növekedési pályára állítani, bekövetkezik a C szakasz, melyben az elit számára – részesedésének növekedése folytán - csak a pozitívumok látszanak, értetlenül áll az alulról jövő elégedetlenséggel szemben, és üres sikerpropagandát folytat. Egy bizonyos idő után érzékeli ugyan a társadalom negatív hangulatát, de ez csupán egy esetleges választási vereség rémlátomásaként fogalmazódik meg.

Ekkor egy ideig megpróbálja – leginkább hangzatos ígéretekkel és figyelemeltereléssel – lassítani a sodródást a küszöbérték felé, de ha nem javul a helyzet, a társadalom menthetetlenül a D-vel jelölt szakaszban találja magát.

Itt az elitnek már szinte minden mindegy, ezért a ,,minél rosszabb, annál jobb” elvét alkalmazza, azaz megpróbálja mihamarabb átlökni a társadalmat az éhséglázadási küszöbérték túlsó oldalára, hogy aztán a rend, a béke és a demokrácia védelmezőjének szerepében ripacskodva – az elégedetlenkedők jogait lábbal tiporva – nyílt diktatúrát vezessen be.

A mostaniak számára sem maradt más, mint az előre menekülés.

A ma reggeli kijelentéssel Magyarország menthetetlenül a D szakaszba lépett, és csak imádkozhatunk, hogy ez az ördögi terv ne járjon sikerrel a szabad(?) választások előtt.

A nélkülöző százezreket e helyt további türelemre inteni talán őszintétlennek hangzik, még sincs más értelmes alternatíva. Tűrnünk kell és bíznunk egy sokkal színvonalasabb, de kisebb étvágyú elit eljövetelében.

Sok erőt kívánok ehhez mindannyiunknak!

- civil -

,, ...A teljes elitváltás lehet, hogy nem időszerű, de szükségszerű...”

Hír: ,,Nevet változtat az SZDSZ?

Hadd lássa a nép, ki kinek a nemzeti hőse !

Népszavazás-ügyben, a ,,véletlenek" folytán a magyar nemzeti érdek és az egyetlen katonai (!!!) szupehatalom érdeke egybeesett. A ,,Nemzeti Hős"-nek mégis sikerült megkontráznia a kezdeményezést, így hát a NATO és az EU csak később tudja majd betenni a lábát a környező közép-kelet-európai országokba. Kétszeres jótétemény az ottani népeknek! Kijár tehát az itt látható minősítés. A képre, vagy a link-re kattintva letöltheted a nagyfelbontású, nyomtatható verziót. Ezt már csak rá kell helyezni egy A4-es oldara egy szöveg- vagy prezentáció-szerkesztőben. Öntapadós papírra érdemes nyomtatni, aztán irány a metró, busz,  bevásárló központ, panel-gettó fala stb. Jó ragaszgatást kívánok !  (készítette: civil)

....hogy el ne feledd, honnan jöttél....

    

(készítette: civil)

....hogy értsék, a zászló megint (még mindig) lyukas.Valahogy mostanában mindig van mit kiszakítani !

  

(készítette: civil)

...hogy látszódjék a kölönbség jogállam és drogállam között.

Az Alkotmánybíróság döntését ismerjük. Nem is erről akarnék szólni itt. Néhány dolgot írok csak le, melyekett az egyik oldal jól felfogott érdekből, a másik táborl pedig valamilyen félreértelmezett szemérmességből soha nem mond ki nyíltan. Nos, erre valók az ilyen honlapok. 1. Azok a politikusok, akik a drogfogyasztás bármilyen elnéző elbírálását propagálják, nem önzetlenül teszik ezt, hanem ingatlanban, banszámla-egyenlegben, pozícióban stb.-ben megjelenő konkrét előnyökért. Ezeket az előnyöket - természetesen - a kábítószer-forgalmazásban érdekelt csoportok nyújtják számukra. 2. A fent említetteknek eszük ágában sincs megengedően szemlélni a kábítószerkérdést, amennyiben saját családjukról, gyermekeikről van szó! Személy szerint nagyon várom az első olyan híradást, hogy egy drog-liberalizáló politikus gyermeke fogyasztó (netán árus) lett. Ronda gondolatkísérlet lenne pl. beetetni egyik-másik srácát. Persze állig felfegyverzett testőr hordja őket a genetikailag szelektált suliba :-) 3. Drogos srác nem jut egyetemre, tán még a középiskolát sem végzi el. ,,Akkor meg mire akarnak jó állást, meg fizetést? " - kérdezik majd ugyanazok, akik - nyíltan, vagy bújtatva -  reklámozzák ma a drogfogyasztást . Minden slukkal, korttyal, szippantással hátrányba kerül a gyermeked egy -  talán  sokkal rosszabb képességű - vetélytársával szemben. Légy éber ! -civil-

Katonaság, hon- és önvédelem

ÁFA-mizéria